Van egy MZ-m. Még a múlt nyárutón vettem. Gyűjtöttem rá előtte, eladtam ezt-azt. Nem volt akkor más nagymotorom, úgy kapaszkodtam bele mint fuldokló a szalmaszálba. A GSXR eladása után különösen. Sajna két éve tudom hogy olyan ember vagyok akinek motor KELL. Ezért kellet akkor annyira sürgetően és mohón az az öreg motor...

Egyébként jó volt, talán jobb is mint gondoltam. Nemcsak a régi emlékek szépítették meg, akkori motoros fejemmel a Kawa és a Gixer után is olyan motorféle volt, határozottan az. Néhányat gurultam vele és a télen szétszedtem a karburátorát, vettem felújítókészletet, megcsináltam, jónak tűnt. Kipróbálni csak tavasszal tudtam. Sajna akkor derült ki hogy mégse jó..alapjárat és fulladás problémák áhh...hetente jártam alkatrészért persze nem lett jó. Aztán feladtam ,azaz hogy mégse.

Tegnap vettem egy komplett karburátort, nem drágán, az eredeti NDK karbi halvány utángyártását,  „jóféle” taiwani terméket. Már a taiwani felújítókészletekkel való kokettelásom is némi pénzbe és annál több bosszúságbe került, de ez..jaj! Hazaértem és rögtön tettem volna be..ha jó lett volna és illeszkedik és ha nem lenne olyan szörnyen rossz minőségű! Úszóháznál az anyag elrepedt a csavarok meghúzásakor, (jézusom!) a karbi eleje meg nem ment be a motor felöl jövő szívócsonkba!! Ha-ha, nem az a srác volt tegnap a lúzer aki elől éppen én, az előtte álló, vittem el a büfében az utolsó két halas szendvicset, de nem ám!! Ráadásul ez sokkal többe fájt most nekem mint két halas szendvics...

Mondtam már hogy van egy hülye és makacsul visszatérő tulajdonságom? Nem? Akkor mondom: Néha nem tudom feladni! No nem akkor ha valami komolyról van szó, mint mondjuk egy tétova szerelem reménye vagy egy nagy spirituális kaland...áááá azoktól tartok ám! Viszont ha valami idegesítő számitógépes vagy szerelni való autós-motoros dolog van na arra komolyan rá tudok feküdni.

Most is elhatároztam hogy nem adom fel és varázsolni fogok! Csiri bi és csiri bá ,itt egy új Súber, ott egy régi karbiház, amott meg az új tűszelep, úszó, ilyesmik. Csókoltatom Mr. Twang, tetszett hiányozni mikor a méretpontos sorozatgyártást tanulták? Igen? gondoltam...csak félve kérdem meg: CNC esztergagép?..Ja nem, az nem egy hírcsatorna, az a CNN..hagyjuk..gondoltam.

Készlet a szörnyű hibrid, Dr. Leong és Herr Heinz torz gyermeke és... beindult!!! ez az! A gázrekció egészségesnek tűnt! Végre! Nagyon elégedett voltam ám! Az örömömet csak csipetnyire árnyékolta be az alapjárat  újbóli teljes hiánya...De szépen járt!!! Amíg le nem állt....és nem indult..áhhh lemerült az akksi is közbe...elfáradtam, feltettem töltőre és elmentem enni.

Aztán vissza, érzésből kicseréltem a levegő állító csavart, szerintem a régebbi jobb lesz...persze szeretkezett meg közösült beindulni...ahh...gyertya ki...jó benzines, lemostam, letisztítottam az érintkezőket...hozzányomtam a blokkhoz, na szikra van....megszivattam a motort és magamat és beindult!! Háhá.. a bal kezembe szinte magától termett a csavarhúzó: alapjárat és levegő állítás..atyám ez az alapjárat stabil!! és a világítással is az!! Hallelúja, köszönöm uram!! Hittem a két ütemben és nem csalatkoztam! Olyan szépen járt amikor bemelegedett: pak-pak-pak-pak...zene füleimnek!

Persze óvatos duhajként először csak a garázsban próbálgattam mit csinál ha el is akarok indulni vele.....nem akartam úgy járni mint a múlkor! Akkor 20 fokban, fekete motoros dzsekiben és sisakban, vasárnapi önfeledt görkorizásukat és biciklizésüket intéző kislányok közt vágtam át, a motort tolva, titokzatos arcú fekete lovagként (értsd: izzadó fejű baromként) ..nos határozottan jónak tűnt, legalábbis a kerítés és a bejárati ajtó közti szédületes kb, 12 méteres távot szélvészgyorsan és többször is stabilan tette meg!

Na gondoltam ETZ-t nem hagyhatom annyiban! Izgatott öltözés, kék sisak, fekete motoros kabát, alul fehér, diszkrét szárnyas halálfejekkel díszített kínai sportcipő, középen és kissé alul meg a két láb közt sikkesen elfáradó és lukas, szabadidő alsó.

Sötét volt, 10 óra és csendes eső..de kit érdekel, az MZ lámpa jó (tényleg!) és muszáj lesz kipróbálnom!!

ÉS ment!! Gyorsult! Kanyarodott!! Világított! atyavilág, na kia király??? Annyira jó volt vele menni, nem is akartam abbahagyni....pedig már úgy esett hogy alig láttam ki a plexin de nem érdekelt és tényleg nem éreztem hogy átázna alul az ezer éves, kopott mackóalsó..

Hogy miért volt nagy szám? Egy hete már a GSXR-el járok munkába nem? Az aztán gyorsul és fékez ha kell, komoly sportgép az ám..szóval miért?

Azért  mert ő nem akart elveszejteni.....ő a barátom volt, akivel szépen suhantam a nedves aszfalt felett...olyan jó volt, olyan könnyed, megmagyarázhatatlanul természetes és magától értetődő.

Kerestem a sötét szakaszokat, hadd világítson...könnyedén és szelíden ringattak a rugók minden úthibánál, három és ötezer közt szépen tolt, pont kellemessen gyorsult. Nem mentünk gyorsan, csak 70-90..olyan elegánsan hagytuk magunk mögött és alatt az utat, szinte faltuk az aszfaltot.

Úgy éreztem mint  mikor 700 km-t vezettem le a céges kocsival egy nap és három különböző városban, és a negyedik autópályán jártam már: örökké tudnék így menni ebben az esőben, és ha utánna meghalnék, boldogan halnék meg!

Nehéz volt hazamenni, de mikor megálltam a hídon és levettem a sisakomat, azonnal felkínáltam magam a már csak szitálló esőnek! Sosem esett ennyire jól még az esőben állni....annyira logikus volt és természetes.

Néztem a leállított MZ-t, ott álltam mellette sisak nélkül, a kivilágított de kihalt éjszakai utcán a szemerkélő esőben és újból gyerek voltam...a számban éreztem nagymamám paprikás krumplijának ízét amit akkor csinált nekem mikor hazaártem az általános iskolából....láttam őt magam előtt ahogy a tűzhely előtt ül és palacsintát süt. Aztán gyerek voltam aki vasárnaponta mindig a tv-s rajzfilmekre kel....később ott ültem az új Warburgunk hátsó ülésén, édesapám vezetett...majd együtt bicikliztünk rákoskertre a földúton és apám kissé keserű, fekete humorán nevettünk....de láttam az udvaron nagyapámat is a régi nyugágyában az öreg morzsa kutyánkkal.....aztán az események  borzalmasan felgyorsultak, középiskolába mentem, felnőttem, dolgoztam...és újból ott álltam az éjszakai esőben az MZ mellett.

Nedves volt az arcom és a szemem az esőtől...vagy lehet valami mástól....mennyi ember...és mennyire hiányoznak mindd!! a Fenébe is...már egyikük sem él, csak a szívemben...ott mélyen belül..egy érzelmekkel teli csatornában amelyből most régi érzelmek bugyognak fel..igen, ezt a mély , már betemetettnek hitt kutat némi esti eső és egy öreg motor nyította meg...

A elvesztett szeretteim ha akarom örökké élnek....az MZ is örökké élhet ha akarom....hogy ilyen élményeket adjon nekem és ilyen jó barátom legyen. De nemcsak ő, vannak barátaim, ha nem is sokan, sőt inkább kevesen, de vannak, Igazából egy jó barátom van....rá mindig számíthatok, akárcsak azokra akik szeretnek és akik sajnos már kevesen maradtak. De tudom ők hisznek bennem kedvesként, férfiként és gyerekként. Addig jó amig van valaki vagy valakik akik hisznek az emberben fenntartások nélkül, néha túl a realitáson, csak, meg azért! Igen ez a szeretet kell...annyira ostobák vagyunk hogy nem szeretünk eleget és hagyjuk hogy lebeszéljenek minket arról hogy szeressünk.

Annyira sokat kell még szeretnem és törödnöm azokkal akik velem is törödnek. Ezt ma tanította nekem az én régi, kedves MZ-m. Csak néztem őt leállítva a garázsban hogy milyen szép.....a gixer eközben háttal, mérgesen és sértödötten húzodott a garázs távolabbi sarkába. Odamentem és végigsimitottam a fekete tankján....hideg volt és elutasító. Ohh kedvesem tudom én hogy most megsértődtél hogy nem te vagy a középpontban! De tudom azt is hogy tudod: fontos vagy nekem és szeretlek de szeretetemmel arányos a félelmem is: Oly hiú asszony vagy aki az egekbe repít  vad szenvedélyével de ha egy pillanatra gyengének lát rögtön az arcomba nevet...elveszejtenél ha hagynám azonnal de nem baj....megküzdünk egymással s én uralni foglak...ám ha lazítani akarok azt egy átlagos de kedves és elnéző lány karjaiba fogom tenni.

De ne félj..mindkettőtökre szükségem van, akárcsak a világnak a fényre és az éjszakára....később a sértett dívára ponyva került az MZ-re meg töltő....én meg még álltam melette és néztem egy ideig, kissé könnyes szemekkel.....lehet hogy egy érzelgős barom vagyok de hülya az aki nem! Olyan sokat kell még tanulnom és tudom hogy ezt olyan átkozottal nehéz jól csinálni...de csinálni kell, mindig, szüntelen, nemcsak egy, hanem ha kell ezer életen át..hisz örökké élünk, akárcsak a szeretteink és az MZ-m...ja mondtam már? Van egy MZ-m...