HTML

RoadWorks

Munkák az úton...

Friss topikok

Linkblog

Archívum

2010.06.21. 07:41 Run in The Sun

A halogén Csodája (The wonder of halogen)

Az éjszaka más. Konkrétebb, határozottabb és valahogy kézzelfoghatóbb mint a nappal. Nappal túl messzire ellátunk, túl sok az információ, töredékét se tudjuk befogadni annak amit látunk. De induljunk csak el éjszaka lámpával a kezünkben...a teljes sötétségben csak azt a kis részt fogjuk látni amit a lámpa megvilágít..azt viszont sokkal jobban mint máskor. Talán nem ismerünk fel olyan részleteket és színeket mint nappal de a figyelmünket a fényben feltűnő dolgokra fókuszálhatjuk...

Este 11 is elmúlt mikor egyedül haladtam a 4-es út felé...a Mazdát  ma hoztam el a szerelőtől..több mint négy hétig készült a baleset után...a lámpák megúszták, a helyzetjelzőkre csak új búra kellet...a lökhárító, hűtök és a többi...inkább hagyjuk. Most itt van nálam és belhajtok vele a nyári éjszakába.

Csodálatos dolognak tartom az éjszakát. Imádok éjszaka fenn lenni, sőt kóborolni ide-oda. Ha tehettem dolgoztam is éjszaka. Nappal esetlennek érzem magam de éjszaka segít koncentrálni a fény...

Az emelt fényerejű H1-es halogén izzók egyenletes fénnyel terítik be előttem az utat...nem jár arra senki más most csak én. Az ablakokat lehúzom hogy betörhessen az utastérbe az éjszaka nehéz, fűszeres illata. A zene közepes hangerővel szól, az út töredezett és repedezett burkolata 90 km/h-ás sebességgel rohan felém hogy rögtön el is tünjön a surrogó gumik alatt...

Nappal nem értem a világot, a fényszórók fényénél nem csak értem, élvezem is. Nem kúsznak oda nem való dolgok a zsongó gondolataim közé a szemem nem vezeti meg semmi...az út maga a koncentrálás...a lámpa fényén keresztül nézem a világot. Kár hogy nincs ilyen lámpánk nappalra. Ha valamit alaposan meg akarnék ismerni csak rávilágítanék mint most és tanulmányoznám. Ahogy most a fénykévétől távol eső fényvisszaverő útjelzők, úgy rajzolódna ki előttem az út nappal is. Mindannyian úton vagyunk és jó lenne látni mi következik..ha nem is az utat konkrétan, legalább az útjelzőket, hogy az irányt érezzük.

Számomra van valami megnyugtató az éjszakában....a borzongató része mellet persze. Borzongok a sötét részétől hisz azt nem ismerem – inkább félem, mert az ismeretlen félelmetes. Vagy csak magunkat féljük a sötétben? a magunk rossz oldalától rettegünk? Nem tudom...az hogy az éjszaka mindent fekete lepelbe borít egyfajta vakság, elfedés de talán jobb ha tudatlanságnak nevezzük. Mondjuk úgy hogy értem és magamévá teszem az éjszaka tudatlanságát. Nem akarok mást látni csak amit megvilágítok...azt talán megértem.

Ráfordulok a 4-es útra, majd egy lefelé tartó kunkorral az autópályára. Felgyorsítok, 70-90-110..a fénykéve szétterül és a tudatlanságom is más formát ölt. Élvezem hogy a pályát szegélyező korlátok közt szépen és tisztán látok mindent. Élvezem hogy tudom, hol vannak a korlátaim és mit tehetek. Ezt kellene tudnom nappal is és nem csak a pályán, az életben bármikor, bárhol. Ja hogy szimbólumokban beszélni könnyű de élni nehéz....az ám. De lássuk be én nem vagyok világmegváltó filozófus, csupán csak egy sofőr aki belehasít az éjszakába...

Ismerős ahogy a szaggatott  terelővonalak az út közepén felém rohannak majd elmaradnak hol balra hol jobbra...van hogy naponta 500-600 km-t is vezetek, de sokat látok ilyet...változik a hely, az idő, autópálya, főút, nappal, éjszaka, száraz és eső de a vonalak csak rohannak szembe velem rendületlenül. Csodálom a kitartásukat és kissé meg is babonáznak. Sokszor úgy érzem a végtelenségig el tudnék igy hasítani.

 

Az illúzió teljes mert kezemben a kormány, én irányítok. Most nem más csak én. Ime a tudatlanság önző önfejűsége. De milyen jó is ez! Megadja hogy honnan hová tartok és becsap azzal hogy én csinálom tehát én vagyok az irányító. Pedig csak követem a fényt....igen ez az...kell egy fény amit követünk, ami rávilágít az életben arra ami fontos és amin keresztül tanulhatunk. Tehát kell egy lámpa és némi tanulási képesség. Az utóbbi megvan, már csak a lámpa kell...

Lehajtok a pályáról és újból a régi aszfaltúton robogok egyedül...most hallom csak hogy a tücskök milyen szépen ciripelnek..elzárom a rádiót és lehúzom az ablakokat....elveszem a gázt és lassan hajtok hazáig....közben meg élvezem a halogén lámpa csodáját...én a tudatlan.

 

 

 

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://roadworks.blog.hu/api/trackback/id/tr812087268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AttiLADA · http://www.carstyling.hu/car_shower.php?id=39435 2010.06.21. 20:07:54

"Kár hogy nincs ilyen lámpánk nappalra." Ez nagyon tetszik. De addig jó, amíg te is észreveszed az ilyen "apró-cseprő" dolgokat ebben a rohanó világban. És ezek az igazi értékek. Én is tudom, sokszor ezt érzem. Így te magad vagy a lámpa!

Verbalis Inkontinencia 2010.06.26. 03:22:05

Jó kis fíling ez. "Éjszakai suhanás, ez nagyon pazar"
Attlilada meg megmondta előttem, minek ismételjem...
süti beállítások módosítása